Az utóbbi időkben egyre nehezebben találni munkát… És nem csak a járvány miatt.
Álláskeresőként rengeteg akadállyal kell megküzdenünk (Forrás: Google)
Azt hiszem nem titok, hogy pécsi vagyok. Régebben városunk tömegesen gyártotta a munkahelyeket, volt lehetőség elhelyezkedni. Még a múltszázadban itt volt a szénbányászat, akkoriban rengeteg embernek adott munkát, megélhetést. Gyáraink is voltak, ami szintén biztosított munkát az azt keresőknek. Ma már ezeknek a nagyobb része teljesen megszűnt, vagy csökkentett létszámmal működik, és nagyon ritkán van felvétel. Városunk ebből a szempontból elveszett, azt gondolom. Vannak természetesen olyan gyárak, amik gyakran hirdetnek felvételt, de sokszor visszahallom, hogy “Válaszra se méltattak…“
Sok helyen olvasni, hogy elvárás az érettségi, a szakma, diploma egy-egy meghirdetett pozíciónál. Sok ismerősöm – köztük én is – csak olyan helyre adjuk be a jelentkezésünket, amelyekben az adott feltételeknek úgy gondoljuk, megfelelünk. Nyílván ez az egyetlen út, hogy valaki munkát találjon.
Nekünk munkakerősknek is sok-sok szempontot kell szemelőtt tartanunk, és persze a kölcsönös megfelelést is. A legtöbb munkakereső nagy elvárásokkal indul neki állást keresni, ami miatt a végén sajnos csalódás éri. Én is ilyen voltam, magasak voltak az elvárásaim, sokáig még válogattam is egy-egy hirdetésnél, hogy ez azért nem lesz jó, azt meg azért nem szeretném stb.stb.stb. Legyenek természetesen elvárásaink, de nem túl nagyok, mert az senkinek sem fog jól végződni, és azért a kellemetlenség érzése rajtunk hagyja nyomát egy időre.
És, ha már elvárásoknál tartunk, meg kell említenem egy számomra kellemetlen dolgot, hogy úgy kapok elutasítást, hogy nem vehettem részt interjún. “Sajnáljuk de az Ön szakmai és SZEMÉLYI kézségei nem voltak megfelelőek a számunkra!” És csak ott ülök, és keresem magamban a válaszokat, hogy beszélgetés nélkül a személyi kézségeimet hogyan tudták megállapítani?
Azt gondolom, hogy az az első lépcsője a megítélés szempontjából, hogy valaki megfelel egy adott pozícióra, ha részt vesz az elbeszélgetésen. Nyílvánvalóan az első beszélgetésen nem lehet egyből leszűrni, hogy ki milyen munkaerő, hiszen mondani bárki, bármit tud. De egy jó vezető észreveszi azokat a kis jeleket, amiket észre kell venni. Legalább is én ezt gondolom, de kövezzetek meg, ha nincs így, és elnézést, ha valakit megbántottam! A lényeg az, hogy nagyon lehangoló tud lenni egy álláskeresőnek egy ilyen e-mail.
A másik számomra rettenetesen bosszantó, a hitegetés. Nem titkolom, ruházati eladó a szakmám, és ilyen pozíciót hirdető állás rengeteg jön velem szembe, nap mint nap. Igyekszem mindengyikre jelentkezni, amire a leírás szerint megfelelnék. Nem régiben részt vettem egy állásinterjún. (Személyes okokból se céget, se pozíciót nem árulok el) Egy kedves férfi felhívott telefonon, hogy ekkor és ekkor, itt és itt tartana interjút, és hogy még aktuális-e az állás keresés a számomra. Természetesen igennel válaszoltam, és a megbeszélt időpontra ott is voltam pár nappal később. Leültünk beszélgetni, elmondta, hogy mik az elvárások, mit kell tudni a munkáról, majd én is meséltem magamról. A végén visszahívást ígért, még aznap, próbanappal kapcsolatban.
Teljes katarzis fogott el, hogy végree lesz munkám, tehetek valamit a jövőmért. Vártam, és vártam. Napokig. Ennek lassan három hete. Azóta sem kerestek, nem hívtak vissza. És a hirdetés, még mindig él…
Mielőtt bárki nekem esne, természetesen tisztában vagyok azzal, hogy aznap találtak valaki mást a pozíció betöltésére, amivel semmi de semmi baj nincs az égvilágon. Ezzel viszont csak az az egy problémám van, hogy még mindig összefutok a hirdetéssel, illetve, ha a munkaadó nem teljesen biztos abban, hogy ki legyen az, aki betölti a meghirdetett pozíciót, akkor ne zárja le az interjút, hogy “Visszahívjuk a mai napon próbanappal kapcsolatban!” Engem személyszerint nagyon elszomorított a pozitív végkimenetel miatt, mert már elhitettem magammal, hogy talán én is megfelelek még valakinek munkaerőként. Ugyanakkor az is felmerül, hogy nincs arra lehetőség, hogy egy-egy nyílt pozícióra több száz jelentkezőt behívjanak egy személyes elbeszélgetésre. Ez is egy teljesen érthető opció, hisz mutasson nekem valaki bárkit is, aki erre képes volna. Lehetetlen, hisz van egy adott idő, ami alatt megkell találni a megfelelő embert. Ezért gondolom azt, hogy akkor inkább ne kapjon a jelentkező a fentebb említett e-mailhez hasonló visszajelzést.
Frusztráló, és megterhelő az eredménytelen munkakeresés (Forrás: Google)
Valószínűleg, ha munkaadó volnék, könnyebben belelátnék ezekbe a dolgokba, és nem írnék erről egy hoszabb hangvételű bejegyzést. Elképzelhető, hogy tudatlan vagyok e témával kapcsolatban, és lehet megköveznek érte, de állom a sarat. Bízom abban, hogy mindneki megtalálja majd a megfelelő állást. Sok sikert kavánok, és ne adjátok fel! 🙂 ~ Livi
Mielőtt bárki belém kötne, leszögezem: nem vagyok se pszichológus, sem olyan személy, aki hivatalosan e kérdésekkel foglalkozik, ezek az én véleményeim, az én gondolataim, amit érdemesnek tartok megosztani.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: